rúnajelek

tetszett, nagyon tetszett. de hát hogy is ne tetszett vona, hiszen joanne harris írta (eddig nem sikerült olyat kiadnia a kezéből, amit ne szerettem volna nagyon) és ráadásul olyan fantasy-féle. szóval jó eséllyel indul nálam a győzelemért.

nyert is, de azért tegyük hozzá, hogy nem K.O.-val. olvasás közben gyakran eszembe jutott a szerző egy novellája. egy irodalomtanárról szól, akinek egy dolgozat formájában egyszer csak kezébe kerül az utolsó történet a világon. és hogy miért az utolsó? mert már minden mást megírtak: az újabbak nem mesélnek el mást, mint a régiek, csak a köntös más.

erre a könyvre is igaz az elmélet: nem új, csak kicsit más. (nem, biztos nem ez az utolsó történet a világon) Maddy sokszor tiszta herripotter, a Félszemű meglepően gandalfos. 

a történet főleg az elején emlékeztet gyakran valami másra, aztán úgy a negyedénél beindul és önmaga lesz. kedves, szerethető történet, vicces figurákkal, gyarló istenekkel, soksok varázslattal. a végén már tényleg nagyon sajnáltam, hogy vége lett.

és Lokit, na őt az elejétől imádtam. az Ármányos a király ;) !